Wednesday, February 28, 2007
adrenalin túladagolás
a mai délelőtt majdnem sikerült adrenalinsokkban meghalnom.belenézetem a tükörbe.
Nem mehetek ki ezzel a hajjal emberek közé! Perfect hair is all we really need - ha mindössze ennyire sikerült az életfilozfiák terén magvasnek lenni, legalább ehhez tartsuk magunkat!
Szóval hajmosás. De nincs itthon a szobatárs. Nem tudom az engedélyét kérni a hajszárítója használatára. Megnézhetem, itthon vannak-e a pajtásaim, és bekéredzkedhetek egy haszárításra. Vagy... amiről nem tud, nem fáj neki. persze lehetséges, hogy ma pont elmarad az órája, és pont az ötperces hajszárítási rítus közepén toppan be. ajtócsapódásokat hallok. de csak az elmém produkálja a hangokat. Vajon ezek már a kezdődő őrület jelei? Figyelmem a száradás és az esetleges hazatéréshangok obszerválása közt oszlik meg. Godzilla could be fighting Chuck Norris in the background and I wouldn't notice*. A hátulja még nedves, de úgyis veszek fel sapkát. Nagyjából ebben a pozícióban volt eredetileg is, zsinór négybehajtva, befelé fordítva. És negyed óra alatt kihűl.
legközelebb inkább maradok a kamikaze óriáscsúszdánál vagy a bungee jumpingnál.
* loptam, innen: thesuperficial.com
11:24 |
0 comments
Tuesday, February 27, 2007
a hét szólása
"olvasom a blogod.. és ha egyszer európai leszek (szabad és gazdag) akkor elmegyek abba a rothadt fasiszta észtországba..."prof Vereb ezen kívül még a hajszárító affér kapcsán is adott tanácsot, de sajnos ezt a nemzetközi közösség várható reakciója, meg úgy egyaltalán a Helsinki emberi jogi egyezmények végett kevéssé tűnik a jó megoldásnak. hehe
visa free europe!
20:05 |
0 comments
jelentes
Teljesen titkos jelentes a "Hajszarito-fiaskorol" s annak lehetseges megoldasairolKeszitette: A Teljesen Titkos Ad Hoc Biztonsagpolitikai Bizottsag
A Bizottsag feladata volt felvazolni, elemezni, es megoldasi lehetosegeket kinalni, mintegy eszkozoket adni a kulugyi vezetes kezebe a fent nevezett problemakor megoldasara.
A kezdeti bekes diplomaciai kapcsolatokat nagy hirtelenseggel s minden lathato ok nelkul valtotta fel a totalis erdektelenseg es ignoracio. A diplomaciai kapcsolatok kolcsonos felfuggesztesehez az un. Hajszarito-fiasko vezetett el. Ez a hideghaborus feszultsegeket magaban hordozo kapcsolat a szomszedos entitasok kozott biztonsagpolitikai fenyegetest rejt magaban, s a helyzet mielobbi feloldasat koveteli.
A Bizottsag javaslata: fel kell ajanlani szomszedunknak a diplomaciai kapcsolatok helyreallitasat! Mi arra gondoltunk, kabe igy kene: `How was your day?`. Amennyiben a valasz tartalmazza, hogyan telt a nap, es valaszkerdest indukal, a diplomaciai kapcsolatokat helyreallitottnak tekinthetjuk. A jovore nezve feltetlenul fontos mindig figyelembevenni eme kapcsolatok vulnerabilis jelleget, s ennek megfeleloen alakitani a kapcsolatokat (pl. how was your day minden napra. ennek alvaltozatakent: what are your plans for today? netan: do you want a tea as well? stb.)
Amennyiben a kerdesre valamilyen sokkal kevesbe kedves valasz erkezik, mint racionalisan elvarhato lenne (ezt ehelyutt a bizottsag nem talata feladatanak operacionalizalni), kezdemenyezzunk problemamegoldo targyalassorozatot, melynek kereteben ha realis kovetelesekkel talajuk magunkat szemben, ugyancsak lehetosegunk nyilik a diplomaciai kapcsolatok restauralasara.
A Bizottsag javaslata, hogy ezzel parhuzamosan tovabbra is folytassuk a titkos targyalasokat a 311-es szobaval egy lehetseges csererol, arra az esetre, ha a kovetelesek nem akceptalhatoak szamunkra. A 311-es szobaban a kapcsolatok ugyancsak hideghaborus jelleget kezdenek olteni a "Radiator-kerdes" felett, amely tul latszik mutatni azon az onmagaban is kenyes es problematikus kerdeskoron, hogy feltekerjuk-e a futest vagy se, es kulturalis-civilizacios toresvonalak multiplikator jelleggel sulyosbitjak a helyzetet.
Es addig is, szeretett vezetoink, ismetelgessek magukban mantraszeruen, hogy "ugy meg sose vot, h nem vot sehogy".
Teljesen Titkos Ad Hoc Biztonsagpolitikai Bizottsag
Tartu, 2007. febr 27.
14:57 |
0 comments
Monday, February 26, 2007
Valaki mond egy meglehetosen ertheto es racionalis dolgot az iranyomba (kerd el a dolgokat), ami viszont valamilyen okbol azon az irracionalis transzformacion megy at az agyamban, es tobbe nem egyszeruen azt jelenti, hogy "kerd el a dolgokat", hanem azt is, h "en nem kedvellek teged".
a legirracionälisabb resz azonban most jon. Hogyan oldjuk meg felnott modon a problemainkat? Menekuljunk el eloluk!! Vasaroljunk wifi apparatot a laptophoz (nem tudom, mennyire jo otlet egy 4,5 eves laptobpa beruhazni), es toltsuk minden szabadidonket a konyvtarban es kulonfele kavezokban! Jarjunk haza csak aludni es furodni! Gratulalunk, latjuk, vannak dolgok, amikben nem sikerult sokat fejlodni gyermekkorunk ota!
14:42 |
3 comments
1üttélés
ó dzsízaszfakk, a szobatársam épp az előbb szólt ki nagyon mérgesen az ágyból, h mi lenne, ha nem használnám az engedélye nélkül a cuccait. amiben éppenséggel persze igaza van (még ha az előző 2,5 évben nem is éppen ennek szellemiségében éltem az életem), csak azt a rohadt hajszárítót már 1 hónapja használom. [ehhez újra hozzátartozik, valoban nem kértem el, mert az elso 1 hetben nem volt itt, utana meg mar automatik nyultam érte, és eddig nem szolt]és különben sem beszélgetünk egyik lakótársammal se. és nem is erőlködnek túlzottan. persze ott hibáztam el, h azt mondtam, akkor én sem erőlködök baszki. el akarok költözni.
09:43 |
0 comments
Sunday, February 25, 2007
honvágy
nagyjából egy másodpercig szokott tartani. Néha csodálatos és kevésbé csodálatos paskók kapcsán szokott bevillanni, tegnap este eszembejutott a szabdsághíd, most éppen meg azért, mert otthon ha valaki kurvahangosan hallgatná a zenét a szomszéd szobában, akkor vagy elvonulnék egy távolabbi helyre, vagy átmennék, és közölném, hogy gyűlöllek, abbahagyod, dolgom van. [Igen, 3 napja a gép előtt ülök, és olvasok. Azt gyanítom, minden hétvége így fog telni. Viszont az a never before érzés is rámtört, hogy éppenséggel valamiféle tudások is ragadnak rám mindeközben.]Küldjetek könyvet [magyarul. Tartu 51013, Raatuse 22-444] meg zenét [e-mail]. léccilécci: )
17:48 |
0 comments
Friday, February 23, 2007
a hidegrűl s a fagyási sérülésekrűl
meg lehet szokni aránylag hamar. Ma viszont elkezdett fájni a combomon (valamilyen érdekes megfontolásból utálom ezt a szót) a bőr a hidegtől, eddig csak piros volt néha. Ez annak fényében mókás különösen, hogy vastagharisnya meg farmer, míg a helyiek hosszútávú, vagy akár középtávú gondolkodással kevéssé jellemezhető egyedei a csizma-nájlonharisnya(!!! sőt, mégjobb: neccharisnya!)-miniszoknya kombinációt tolják, mikor is az éjszakába indulnak [tájékoztató jelleggel: délután, szikrázó napsütésben van -16 fok]. Ezen egy ideig csodálkoztunk, aztán valami orvostanhallgató mesélte, hogy napi gyakorisággal fordulnak meg a fagyási sérüléses leányok a rendelésen. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy speckó védőrétegeket evolúcionáltak maguknak, közben meg csak buták mint a főd.
15:24 |
0 comments
Thursday, February 22, 2007
- Orosz nyelv kezdőknek. Láveli! <3<3<3
- EU Competition Law: esettanulmányprezentáció, arról egy 7 oldalas paper, vizsga. És főleg észtek vannak az órán. (ma mesélte a corporate communication néni, hogy amikor észteknek tart órát, mindig azzal kezdi, hogy akkor mindenki mutatkozzon be, mert külnben nem fognak egymáshoz szólni. és tényleg, magyarország sem a barátságosság földje, de az, hogy aerobikora előtt az öltözőben odasziázok egyet azért valamennyire alap. De akkor hülyének néznek, hogy mit akar ez az idegen, most már legalább tudom.) És még mindig lázba hoz, hogy vertical restraints és pajtásai.
- A Baltikum XX. századi politikai történeleme (hogy hangzik ez magyarul?): negyedéves vizsga, évvégi vizsga, 15 oldalas esszé. A Competition Law miatt nem birok rá járni mindig, de előadás úgyis.
- Political Discourse in Transition Countries: 15 oldalas paper, ma volt group presentation (életemben először nem voltam teljesen rosszul attol, h idegenek előtt kell beszélnem, és nem habogtam összevissza, azért mégiscsak jo volt valamire az egy év kobtitkárság: DD), empirical research; a csajszi szerencsére nem hisz a vizsgákban.
- Baltic Transitions and European Integration: 15 oldalas paper a változatosság kedvéért, meg vizsga is. Nagyon mókás bácsink van, körülbelül 200 km/óra sebességgel beszél, szoval negyedóránként tartok 2 perc szünetet a figyelésben, máshogy nem megy.
- Corporate Communication: ez az, ami igazából ilyen retorika óra jellegű. A végén kell egy 10 perces beszédet tartani, amit ha vágyjuk, felvesz videóra. Úúúú.
- Managerial Decision Making: 3 beadandó házi. Ebből az első teljesen basic statisztika, és a másik kettő ilyen döntéselméletes cucc, hát meglátjuk.
Sok matéteát látok a jövőben [a zombizós esszéírós határidő előtti éjszakákra].
Holnap pedig night disco [i wonder what is day disco then:PPP]
19:40 |
0 comments
Wednesday, February 21, 2007
szolgálati közlemény
főszabályként megjegyzendő, hogy bejegyzést 3 esetben írok:1. elbaszottul érzem magam (mert nem beszélnek hozzám a barátaim; mert körbevesznek az Idegenek, és nem tudok velük mit kezdeni; mert itt beindul az elbaszottságspirál, és bármi történik vagy van az rossz lesz), és arra vágyom, hogy ezt minél több ember tudja rajtam kívül
2. félrészeg vagyok
3. izgalmas, érdeklődésre számot tartható megfigyelés, történés manifesztálódott.
tehát, ha 1,5-2 hetente írok egy olyat, h most nekem rossz, az nem jelenti azt, h nekem egyfolytába rossz. csak azt pl. nehéz írásban visszaadni, hogy mennyire kiraj volt, amikor sikitozva röhögtünk a kocsmából hazafelejövet, és különben sem tartozik a 3 fennebbi kategória egyikébe sem. így.
19:07 |
0 comments
zavood
azt jelenti, gyár. meglehetősen lepukkant hely, persze direkt. és állandóan tele van. nem rossz, de első látásra nem magyarázza meg a misztikus imádatot, ami körülveszi. Mivel nincs szabad hely, még a billiárdasztalon is ülnek, két észt srác odakéredzkedik az asztalunkhoz, és kifejtik, hogy 3 hely van, ahova járni lehet a városban, ez az egyik. Rámtör az érzés, hogy trend/divatszociológus akarok lenni, ugyhogy kezdő lépésként megkérdezem, miért szeretés idejárni. "Hát mert mindenki idejár". ezzel persze nem lettem előrébb, de most komolyan foglalkoztat a gondolat, hogy mitől lesz egy hely trendi, a másik meg minden beleölt pénz és ötlet ellenére nem. Kedves olvasók, ha rendelkeznek a tudással, ajánljanak nekem trend/divatszociológiai írásokat (tényleg) [szokásos helyek, komment és imél] rengeteg szabad perceimre.oké, picsahideg van odakint. az időjárásjelentés szerint -20. nappal. most kicsit féle kimenni, de meg kell tennem. Meg ugyis át kell másznom a "hegyen", az legalább olyan hatékony a hideg ellen, mint a vodka. Mondjuk a -15 körül mozgó sávban az a jó, hogy olyankor süt a nap és szép, szóval inkább ezt preferálom, mint a szottyos -5 körülit. Amúgy a nappalok kb. 4 órával lettek hosszabbak 1,5 hónap alatt, mióta itt vagyok (9:30-as kelés és 15:30-as nyugvás helyett most más 7:30 és 17:30, ráadásul itt a hajnalodás és sötétedés intézménye mintha nem lenne annyira ismeretes, egyszer csak világos meg sötét lesz. láveli.)
10:48 |
0 comments
Tuesday, February 20, 2007
hysteria
halálosan jellemző. egyszer van rohadt jó program, rákészülök, sőt ,arra is rákészülök, örülök, aztán meg mindenki kitalálja, hogy inkább menjük a kevésbé jobbik programra. (most szomorú)és utalok kulfoldiul telefonalni. és amikor mar pont ugy tunik, h meggyogyulnak az államon a dudorok, visszanőnek. és utálok ilyen rohadt határozatlan lenni. és utálom végképp, hogy elkezdtem iszonyatosan asszonyosodni, ez már a következő fázis. meg utálom, h ilyen messziről annyira furcsának tűnnek az enberi kapcsolataim.
[ez nem is ebbe a blogba való bejegyzés]
azert van ami szeretés, sőt, fakkin laveli. a klip is, a dal is, a szétzúzós agresszió is.
16:31 |
0 comments
nagyon érdekes
Tegnap este átmentem Ellához egy alvás előtti teára, ott nem éppen egyszerű emberek laknak ezt hiszem.Ella szobatársa egy nagyon kedves török lány, aki viszont nagyjából alapfokon sem beszél angolul ('I ask you walk' - ez annyit tesz, hogy mehetek-e veled futni legközelebb). Ez persze felveti az érdekes kérdést, hogy az ilyen embereket az otthoni egyetemük miért engedi külföldre (pl. az idegesítő spanyol csajszi oroszóráról, kedvem lett volna valami agresszív jellegű tettet végrehajtani az irányába, aki elkezdte kijavítani a kiejtésem [összeszólalkoztunk kicsit a radio vs. ragyio tárgykörön, és nekem volt igazam [persze: DDD]. ki lehet javítani a kiejtésem, sőt légyszíves, de mondjuk olyan embernek, aki egyaltalán képes kiejeteni az orosz nyelvben szereplő hangokat...]. és úgy írta le a cabbage-t, hogy kavache. meg hogy riter). Na, de a török csajban az a legviccesebb, hogy 3 kilós lefűzött fénymásolatok állnak a polcán, angol nyelven, amelyek többsége eredeti Hegel vagy Hegel filozófiájáról szóló könyv-fénymásolat, meg egy-két Marx. Szóval nem tud egy pohár vizet kérni angolul, csak Hegelt olvasni.
De ami még ennél is jobban lenyűgözött: a másik lakótársnak az a szokása, hogy reggelre mindent előkészít előző este. Ez a következőképpen néz ki: kirakva a kistányér az asztalra, 2 pohár, kiskés, nagykés, kiskanál, teafilter esztétikusan elhelyezve a tányér mellett, a tányéron pedig zacskóban az elkészített szendvics, a zacskón pedig egy post-it a következő felirattal: 10:00. vajon 10:01-kor felrobban? Ez a szavatossága? Vagy azért van rajta a cetli, hogy ha 9:58-kor akarná megenni, emlékeztesse, hogy sehova nem vezet, ha eltérünk a terveinktől? Járt utat járatlanért?
[valószínűleg én sem tűnök kevésbé abnormális lakótársnak. a lány aki felkel, bekapcsolja a laptopot, megeszi előtte a reggelijét, ha van valami dolga, kimegy, aztán visszaül a laptopja elé, és nem beszélget senkivel. ami persze az ő szempontjukból teljesen igaz, de ők sem forszírozzák ezt a beszélgetés dolgot, nekem meg elég kellemes állapot, ha nem kell a százszor feltett kérdéseket újra feltennem és megválaszolnom.]
tegnap még le akartam írni a nap flessét. épp a főtéri jégszobrot (egy vaddisznót, a tavalyi pudlikutya sokkal királyabb volt) obszerváltam és ragasztottam rá a helyi szokásoknak megfelelően egy pénzérmét (5 forintost, mer annyira originális vagyok és annyira mi mást csináljak vele), amikor egy srác meg egy csaj elkezdenek a jégszoborral fotózkodni és ennek részleteit magyarul megvitatni. Szóval odamanetem, h bocsi ti itt látogatóban vagy mi. 10 mondatnyi beszélgetés után azt mondja a lány: te nem a Judit vagy? persze rövid úton kiderült, hogy tallinni pajtásaimmal járnak együtt az Art Academyre, és onnan. Mondták az észtek, hogy ez olyan hely, hogy mindenki ismer mindenkit, de legalábbis van egy közös ismerősük, ami persze fokozottan igaz a nközi diákokra, de azért mókás volt.
10:41 |
0 comments
Monday, February 19, 2007
"úgyis ittmaradsz..."
aránylag nagyobb méretű expat közösséggel redelkezik ez a város. Gyöngyi a hétvégén talált egy lángosozót a városszéli plázában, aminek egy magyar művészettörténész srác a tulaja meg a balettáncos felesége. A másik srác meg PhDzni jott, azt végül nem csinálta meg, a Zavoodban (az ultimate kúlság szinonimája a nemzetközi diákok körében) volt pultos 3 évig, most meg freecardokat tervez. és eszük ágában sicns hazamenni. Amit valahol egészen megértek (részletek a látszólagos kitérő után).Ma voltam Baltic Transitions and European Integration órán, ahol a bácsi magyarázta Lijphart próbálkozását arra nézve, hogy hogyan lehetne a Latin-Amerikai és Kelet-Európai (jelen esetben volt kommunista országokat értve alatta) országok politikai rendszereit összehasonlítani. Mondta, hogy az észt diákjai teljesen felháborodnak, amikor felveti a lehetőséget, hogy ezt a "nordic shining star"-t holmi banánköztársaságokkal vessék össze.
Na, Magyarország esetében semmi felháborodásra nem lenne ok. Tavaly októberben pontosan ugyanez a szó járt a fejemben: banánköztársaság. Egész pontosan az járt a fejemben, hogy én nem egy kibaszott banánköztársaságban lakom!
Itt meg az nekik a problémájuk, hogy elrakják-e az elesett szovjet katonák szobrát a köztérről, vagy ne.
Ráadsául ez az egyetem egy hét után látszik, hogy mennyivel jobb a közgáznál. És a várost is szeretem, kicsi, de nem unalmas. Az ilyen állandóság-függőknek kitűnő választás.
[nem, jelenleg nem foglalkoztat komolyan az emigrálás gondolata, that's the easy way out;)]
18:25 |
0 comments
Sunday, February 18, 2007
kép
vadítóan új képek! wuhu!
20:08 |
0 comments
naon metál
Tegnap elmentünk mulatozni, az off-mainstream érdeklődésűek kedvéért a Rock&roll nevű rokkocsma helyre, ahol folckrock volt műsoron.Az este legérdekesebb momentuma azonban nem a folkrock volt: két hétéves felmegy a színapadra (fél 11 felé jár az idő egy kurvára füstös pincében), az egyiknek gitár a kezében a másik a dobok mögé. Elkezdik tolni a "zenét", kissrác még énekel is, bár ne tenné, sőt néha "gitározik" is (nem fog le semmit, vegighúzza a pengetőt a húrokon). Ha ezt 12 éven felüliek próbálnák meg csinálni, megdobálnák őket paradicsommal. De ha gyerekek, kutyák vagy bikinis csqajok, az egész más. Aztán a dobolós kissrác kaparintja meg a gitárt, és apu dobol (ennyit értettem az egész észt kommunikációból, h apa). Ez már kissé kellemesebb, mert ez a kissrác már képes akkordjellegű dolgokat lefogni, uh kezd egész zeneszerű lenni.
Ma megtanultam, hogy tényleg nem fogok gyereket szülni.
14:15 |
0 comments
Thursday, February 15, 2007
1etem
ja, és azt nem is írtam az előzőben, hogy teleszpammelik a rohadt eramusos levlistával az inboxom (elozo félévi erasmusosok izgalmas e-mailjei arrol, h mennyire kell itt élvezni az életet és hogy hiányzik mindenki. nahát bazmeg. ne spammeljed meg az inboxom)szóval voltam már az előző két nap iskolában, és úgy érzem, elég minőségi váltás lesz a "corvinushoz" képest. először is itt az, hogy szeminárium nem azt jelenti, hogy 40-60 ember beszúfolódik a terembe, oszt maj lesz valami. olvasni kell az órákra. évközi esszét írni. meg évvégit. meg case study. meg.
volt ma versenyjog, német bácsi tartja, aki persze egyfelől meg van sértve, hogy ebben az országban nincs autópálya, meg az van a syllabus-ra írva, hogy Prof. Dr. Dr. h.c. ésaneve, de ettől függetlenül teljes jó volt. (aki meg tudja mi az a h.c. azon kívül, hogy hardcore, megfejtést a szokásos helyekre)
az oroszra pedig gyermeki öröm, hogy le bírom írni, és el bírom olvasni, és egyébként is gyönyörú az egész, engem mért nem hívnak Násztyának vagy Dásának? arrol nem is beszélve, hogy a sok szerencsétlen nem bírja kiejteni azt, hogy "zs" "c" "cs" "s" és sziszegnek meg pislognak hozzá, muhaha.
22:14 |
1 comments
a kolonialista lenézésrűl
néha igen kedvem volna ráborítani az asztalt "nyugati" pajtásaim fejére.mert nem értem a naptunt, mert ezek itt nem beszélnek angolul, mert minden észtül van kiírva,mert a nyomtatás annyira bonyolult mint sehol máshol...
na, akkor az elejétől:
20ezer diák van ebben a városban. ebből 500 külföldi. akiből 100-200 épp észtül tanul 0. éven, hogy jövőre az egyetemen folytathassa a tanulmányait. Valahogy megértem, ha emiatt nem telepítenek angol nyelvű operációs rendszert az egyetemi gépekre, és nem basszák ki a 40-50 éves könyvtárosnénit, mert éppenséggel angolul nem beszél, "csak" oroszul meg németül.
Aztán: rendben, hogy a kibaszott Maastrichtban az egész egyetem angolul van, és még a csöves is beszél angolul (tényleg), de legyen már egy kis történelmi realitásérzékünk (ha már egyszer social sciences-t tanulunk, vagy mi a pöcs), nevezhetjük józan paraszti észnek (ld. lentebb) vagy másodikos matematikának is: 50 évig ez az ország a Szovjetunió része volt. Az egy dolog, hogy hova sikerült onnan eljutni, mert éppenséggel kurvamesszire, de ez egyben azt az egyszerű tényt is jelenti, hogy a legidősebb korcsoport, aki elkezdett angolul tanulhatni, az mondjuk '91-ben 10 éves volt, most tehát 25 éves, ennek ellenére mégis meglepően sok 25 év feletti beszél angolul, én speciel mindenhol meg bírtam értetni magam (ti. meg akartam értetni magam, nem pedig folyton a kibaszott picsogás), és persze vannak, akiktől elvárható, hogy beszéljenek angolul (ld. egyetemi tanárok, vagy a regisztrációs irodában dolgozó köztiszviselők), de nem fogok értetlenül állni azelőtt, ha nem.
meg hogy otthon annyival egyszerűbb és logikusabb minden (fintor). JPÉ, ahogy az elsőéves excel tankönyv előszava szól (=józan paraszti ész), a student information system persze, elsőre furcsa, mint ahogy minden új dolog furcsa elsőre, de van neki angol verziója, és kattogsz ide oda, és ottlesznek a tantárgyak, a tárgyleírások, a tantervek, az elérhetőségek, az elérhető letölthető anyagok, és még jelentkezni is lehet rá. Persze tudom, otthon ilyen káosz soha nem fordulhatna elő. maradj otthon, baszki.
mondjuk azért tényleg nem hibáztatok senkit, ha nem tudja megérteni, hogy a Kelet mennyivel többet jelent annál, mint hogy valami x helynél jobboldali irányba helyezkedik el a térképen; hanem jelenti mindazt, ami ezek az elbaszott történelmi sorsú népek egyike sem akar lenni, some economically devastated country, ahol a sátrakban élő embereknek fogaluk sincs arról, mi az az internet, és utak sincsenek. persze, ne akarj meggyőzni, hogy ez út... 4 sávos, 130-al menős, vagy valami, vágod?
[elnézést az explicit lyricsért, ez a téma könnyen feltolja a vérnyomásom olyan 1000/500 körülre, meg amúgy félrészeg vagyok már megint]
21:51 |
0 comments
Tuesday, February 13, 2007
ingyé
(a rektorhelyettes új nezetközi diákoknak rendezett fogadásán, épp a harmadik pohár bor és a negyedik tányérnyi újratöltés tájékán)- tudod, ha nem állnál itt mellettem, és csinálnád ugyanazt mint én, akkor nagyon kelet-európainak érezném magam.
- tudod, ha nem állnál itt mellettem, és csinálnád ugyanazt mint én, akkor nagyon hollandnak érezném magam.
(de végül megegyeznek, hogy csóró diákoknak lehet.)
19:24 |
0 comments
Monday, February 12, 2007
igen, megcsináltuk!
ma elhatároztam, h bármi történik, szóba fogok állni a lakótársammal. sikerült!: )ma elhatároztam, hogy megcsinálom, hogy a mágneskártyámat (amivel be tudok jutni az épületbe és az emeletre) fel lehessen rakni a kulccsomómra, mert el volt törve a tartókája.
sikerült, igaz, most már maximum kulcstartónak használhatom, mert a lelke felszállott valahova az égi mágnesmezőkre ("észkombány")
16:25 |
0 comments
Saturday, February 10, 2007
aztán
tegnap estéről még a "dildo" szó virít rám a szótárprogramból, ez mondjuk nem a Sen fordításhoz kellett. (hanem.)szal javarészt úgy telik a nap, hogy fölkelek, és azt mondom magamnak, na "ma befejezem a Sen fordítás javítást". Ezt így az előző másfél hétben. De addig ugye kénytelen vagyok Madonna Confessions on the Dancefloort hallgatni, mer csak az nem zavar munka közben, ugyhogy remélem tényleg befejezem ma.
Aztán van vacsorameghívás, szinte minden este, a gasztronómia iránti elkötelezettsége kis pajtásaimnak szívemnek kedves (fetás-hagymás cuccal töltött paprika, valami lencseleveses dolog, thai zöldségleves <3<3<3, jövő héten én is kreatívabb leszek a paprikáskrumplinál). Egyszer a kretivitás kedvéért volt reggelimeghívás is, omlett, habos kávé, beözönlő napfény, érzed. [amugy a nap süt mint az őrület amióta itt vagyok. most már az idő is elég kellemes az előző napok után, -8.]
aztán heti komoly: Cyrillius Kreek Rekviemje az észt filharmonikus kamarakórus előadásában, akik szívcsücsök, Kreek viszont csak mérsékelten, legalábbis ami a bartóki magasságokat verdeső disszonáns szekundokból és tercekből összeálló orgonaszólókat illetti.
aztán az ambivalens lelkiállapot: szerencsére már vannak ilyen kispajtásaim, de az meglehetősen zavar h a szomszédommal 2 hét alatt nem bírtunk továbbjutni a "hi, how are you" "not bad, not bad, you?" százdolláros mosollyal körített "társalgásokon".
aztán csütörtökön kocsmatúra, ami alkoholmámoros billiárdozásba fulladt, meg a másnap mentegetőző Ellába ("én egyébként nem szoktam ilyeneket" "csak a Vana Tallinn volt". mondtam is neki, kissé ittasan fiukkal smarolni buliba f-ú-j :DD).
Aztán felváltva van torokfajasom, fejlerobbanásom, valamint köhögésem (improductive cough, mint ahogy azt megvitattuk a gyógyszertáros lánykával).
aztán ilyet akarok tanulni:
* 20th century baltic political history
* Competition Law - ezzel titkos és nagyratörő terveim vannak [természetesen a világ leigázása]
* political discourse in transition countries
* corporate communiation - ez nem az, ami a neve, hanem gyakorlatilag
retorika óra és azt mar reeegota szeretnek
* managerial decision making - számolni kell benne, a kis T-karosoknak is szükségük van ilyesmire, el ne rohadjon az agyuk: ))
* orosz nyelv kezdoknek - régi vágy, már háromszor próbáltam, a betűkig el is jutottam, az észtet nem érzem úgy, hogy muszáj forszírozni.
aztan vannak meg bizonytalan pontok, 1 v 2 ezek közül:
* history of the russian empire 1700-1917
* Classics in International Relations
* Religion, State, Society in Baltic States
* Nationalism and Nation Building
aztán Vad Fruttik, sajnos 3 számot kell hallgatnom igy ismétlésben, mert annyi van.
és van tejföl, megkockáztatom, jobb mint otthon, az olajos magvak piacát pedig a Mogyi dominálja, a koli aulájában található túlélőautomatában a kóla light és az óvszer mellett még Mogyi Micropopot lehet magunkévá tenni
13:08 |
2 comments
Thursday, February 8, 2007
nem írok,
mert olyan dolgok történnek velem, hogy:- számítógép előtt ülök
- lerobban a fejem és köhögök, így váltásban
- kipróbáltam, mi az az epilátor
- pénzt költök a bótba
ugye.
16:40 |
1 comments
Tuesday, February 6, 2007
offlineblog hetfo estve
sztem ennek az országnak olyan a klimája, h megrohadnak a dolgok. otthon azért maximum a huto sarkaban elrejtezett és megfeledkezett darabkák rohadtak meg (márhogy saját cucc, nem a tekes huto vagy ilyesmi), itt meg 3 nap alatt, visszatérve rigábol alig találtam valamit a hutoben meg a polcon, ami nem kezdett el kezeket és lábakat növeszteni (és életemben először ittam romlott tejet. nyami.)mindemellett életem legnagyobb vízköveivel van szerencsém megosztani az életem, amikor eloszor lattam az edenyeket, azt hittem, nincs kimosva beloluk a tejberizs. vesekovem-e lesz, ha olyan vizet iszom, ami harcolhatatlan feher vizkoretegeket hagy maga után, mindenhol, ahol ottmarad?
amugy vészterhes napjait élem életemnek (a kis középosztálybeli klapec nyöszörgései), persze csak az én szobámba nem sikerült internetet koholni, mindenhova máshova már igen, és hát gyűlölet, most honnan tudjam, hány pulcsit kell felvennem, ha ki akarok menni. bár abból a szempontból előnyös, hogy van némi időm átgondolni, hogy meg akarom-e ezt v azt az e-mailt írni ("bezzeg en mennyit irtam neked, amikor eramsuoltal", "te nem is szeretsz engem", komolyan baszki, és amikor ez tudatosult bennem, hogy ez így benne van nekem a saját fejemben, és ez mégcsak nem is egy istenverte párkapcsolat, és mégis már csak a sör meg a focimeccs a tévében kellene egy sztereotipikus házassági jelenet lejátszásához, bele van égetve a génjeimbe, született feleség. Nagy munka felülkerekedni az ember szocializációján, és írni ehelyett egy "pöcsfej vagy" e-mailt; bár ugyanazt jelenti, de legalább nem sztereotipikus, és rajtam kivul senki nem tudja, h ugyanazt jelenti)
iszom egy sört, mert a tea nem tűnik használni a köhögésemre. Focimeccs nem lesz, csak Büszkeség és balítélet angolul (hehe, csak semmi sztereotípia, de mutassatok olyan nőneműt, aki soha nem próbálná ki, milyen az, amikor jön a szomorú, komornézésű paskó a mezőn, és a szókincs és nyelvteni szerkezetek végett érthetetlen, de gyönyörűséges körmondatokban olthatatlan érzelmeiről biztosít), az Éjszakai őrjáratot inkább kedd estére valónak minősítették.
[update: van internet, nyihihi]
17:35 |
1 comments
Monday, February 5, 2007
steril
megjöttek a szomszéd lányok, egy testvérpár, amit eddig tudok róluk az, hogy szőkék, és alulfejlettebbek a szociális skilljeik, mint nekem, pedig az már egyfajta teljesítmény.
a hétvégét rigában töltöttük (na, ezt képes voltam leírni. épp most írtam meg a beszámolómat a nyelvi kurzusról, nagyjából az általános iskolás "nyári élményeim" fogalamzás szintjén, és még nem ment ki az ujjamból teljesen). Szóval elmentünk Rigába. Riga az Budapest. Nem egyenlőségjel persze, hanem ~, de sokkal inkább feels like home, mint Tallinn. Csak így az összehasonlítás végett tűnt fel, hogy Tallinnban nincs egy lerozzant épület, egy feslő vakolat (legalábbis a Belvárosban), ahogy a finn lány mondta, Tallinn sokkal inkább nyugati (a kolonialista lenézésről később). És tényleg, Tallinn az Helsinki, Riga az meg Budapest. Helsinki tökéletesen steril, olyan, mintha nem élnének ott emberek. Csak ott lennének. Olyan, mint a Feddyék háza hollandiában, az is kultúrsokk volt. Valójában teljesen lenyűgöz, ahogy ezeknek az embereknek a többsége vágyja (na, elfelejtettünk-e már magyarul) a sterilitást, "I'm not gonna eat that" számomra ez valami szimbóluma a nyugatiságnak. Néha nyugati irányból jövő pajtásaim individualizmusa egészen meghökkentő méreteket ölt. Merhogy gondolkoznak azon, h keresnek inkább egy albérletet a városban. Amikor mindenki itt van. Jó, eleinte félek az emberektől, de szükségem van arra, hogy mindig ott legyenek körülöttem, hogy lehessen valakihez szólni, lehessen valakinek ebédet főzni, meg különben is félek a sötétben egyedül, biztos, hogy szörny van a szekrényben, és ha van valaki más is a szobában, olyankor nincs, és hát ez tudományosan bizonyított tény. [E helyütt persze nem kívánom állítani, hogy én ne lennék individulaista. Az, hogy valaki fél az egyedülléttől (akár kimondhatjuk azt is, a magánytól), nem az individualizmus ellentettje. Ezek az emberek is félnek az egyedülléttől, csak nem jöttek rá, hogy ennek vannak nagyon hatékony tüneti kezelési módszerei. Meg mintha a sterilitás iránti vágyuk felülírná az egyedülléttől való félelmüket]
Labels: obszervacio
15:17 |
0 comments
Thursday, February 1, 2007
Mit keresek én itt?*
vajon az ember direkt hozza magát olyan szituációkba, amiktől kiveri a víz? Itt vagyok egy rakás idegen ember között, valami ilyen helyen, valószínűleg ugyanez a fless volt kiscsoportos koromban, amikor az ünnepségen egyedül én vonultam sírva a sarokba, és az anyukám aszitte sose lesz belőlem semmi. Megint ugyanaz az istenverte szenvedés, mint egy évig a gimiben, aztán megint az egyetemen, fél évig a TEKben, és persze minden alkalommal kicsit kevésbé fáj, de még mindig eléggé. Aztán még az is lutri, mi lesz belőle, mert a gimi szar volt, az egyetem meg közepes. És a TEK meg jó, akkor ennek kurvajónak kell lenni, nemeigaz.
Kíváncsi vagyok, miért tiltakozik a tudatom annyira a kispolgári élet ellen, amikor egy tökéletes kispolgár alkat vagyok. Tökéletesen jól viselem a monoton munkát, a csendes életvitelt, lehet, hogy nagyszerű nagycsaládos anya lenne belőlem (a KOBtitkárságnak is volt egy ilyen szintje: "jaj, ezek a gyerekek annyira rosszak, de azért mégiscsak ők a szemem fényei"). Mindehhez képest frusztrál a gondolat, hogy mindennap kiskosztümben bevonuljak az irodába kávét főzni (idővel persze túlmutatna a dolog a kávéfőzésen, de halálos izgalmakra ugye akkor se), hogy férjehez menjek, vagy gyerket szüljek (bár ez utóbbit szigorúan elvi okokból nem, semmi trendi szingliség).
Erre a lelkiállapotra rakjuk még rá vágógábor miértjeit mondjuk, ami legalább annyira megbolygatja a gyomorsavszintem, mint a gondolat, hogy ki kell mennem az Idegenek közé, és azt mondani, h háj, i'm jucus. jessz, ju-cus. more or less (elhatároztam, h nem leszek kíméletes senkihez, fél év alatt lesz idejük megtanulni, a Gyöngyi is megy nekik elég hamar, ez meg gyerekjáték ahhoz képest). Pedig már épp büszke voltam magamra, h milyen effektíven lejöttem a KOBtitkárságról ("The beauty of quitting is, now that I've quit, I can have one, 'cause I've quit. ").
Meg kellett billogoznom nagy pirossal a z és y billentyűket, mert 3 hét alatt teljesen elszokott tőle az ujjam.
Van most már növényem is, a Vahur nevet kapta a keresztségben kedvenc lámpabolti eladóm után. Meg vettem kávét, gondoltam ezen a ponton kezdem el a spórolást, ami butaság volt, hiszen aki gasztronómiai élményként issza a kávét, nem pedig a koffein miatt, sajnos kénytelen megvenni a napi betevő Segafredoját (tényleg ihatatlan ez a Jacobs krönung cucc, na. még sok tejjel is). Viszont tényleg nem tudom, hol kellene elkezden ia spórolást. Illetve igen, de hogy győzzek meg mindenki mást arról, hogy ne menjünk erre meg arra a nagyon belvárosi helyre minden este kocsmázni, hanem néha az egyetemi kávézóba, ahol 20 korona a sör, és nem 30, vagy a boltba, ahol meg 10? ÁÁÁÁ nem akarok vifonlevesen élni!!
Ehhez képest hétvégén Riga, jövő héten meg el akarok menni legalább 2 nap snowboardozni (ha lesz elég hó, de már két napja nem esett).
es gyujtottem egy bagoj is, innentol halahorgessiralom, mint az tudomanyosan bizonyitott teny.