Tuesday, February 20, 2007
nagyon érdekes
Tegnap este átmentem Ellához egy alvás előtti teára, ott nem éppen egyszerű emberek laknak ezt hiszem.Ella szobatársa egy nagyon kedves török lány, aki viszont nagyjából alapfokon sem beszél angolul ('I ask you walk' - ez annyit tesz, hogy mehetek-e veled futni legközelebb). Ez persze felveti az érdekes kérdést, hogy az ilyen embereket az otthoni egyetemük miért engedi külföldre (pl. az idegesítő spanyol csajszi oroszóráról, kedvem lett volna valami agresszív jellegű tettet végrehajtani az irányába, aki elkezdte kijavítani a kiejtésem [összeszólalkoztunk kicsit a radio vs. ragyio tárgykörön, és nekem volt igazam [persze: DDD]. ki lehet javítani a kiejtésem, sőt légyszíves, de mondjuk olyan embernek, aki egyaltalán képes kiejeteni az orosz nyelvben szereplő hangokat...]. és úgy írta le a cabbage-t, hogy kavache. meg hogy riter). Na, de a török csajban az a legviccesebb, hogy 3 kilós lefűzött fénymásolatok állnak a polcán, angol nyelven, amelyek többsége eredeti Hegel vagy Hegel filozófiájáról szóló könyv-fénymásolat, meg egy-két Marx. Szóval nem tud egy pohár vizet kérni angolul, csak Hegelt olvasni.
De ami még ennél is jobban lenyűgözött: a másik lakótársnak az a szokása, hogy reggelre mindent előkészít előző este. Ez a következőképpen néz ki: kirakva a kistányér az asztalra, 2 pohár, kiskés, nagykés, kiskanál, teafilter esztétikusan elhelyezve a tányér mellett, a tányéron pedig zacskóban az elkészített szendvics, a zacskón pedig egy post-it a következő felirattal: 10:00. vajon 10:01-kor felrobban? Ez a szavatossága? Vagy azért van rajta a cetli, hogy ha 9:58-kor akarná megenni, emlékeztesse, hogy sehova nem vezet, ha eltérünk a terveinktől? Járt utat járatlanért?
[valószínűleg én sem tűnök kevésbé abnormális lakótársnak. a lány aki felkel, bekapcsolja a laptopot, megeszi előtte a reggelijét, ha van valami dolga, kimegy, aztán visszaül a laptopja elé, és nem beszélget senkivel. ami persze az ő szempontjukból teljesen igaz, de ők sem forszírozzák ezt a beszélgetés dolgot, nekem meg elég kellemes állapot, ha nem kell a százszor feltett kérdéseket újra feltennem és megválaszolnom.]
tegnap még le akartam írni a nap flessét. épp a főtéri jégszobrot (egy vaddisznót, a tavalyi pudlikutya sokkal királyabb volt) obszerváltam és ragasztottam rá a helyi szokásoknak megfelelően egy pénzérmét (5 forintost, mer annyira originális vagyok és annyira mi mást csináljak vele), amikor egy srác meg egy csaj elkezdenek a jégszoborral fotózkodni és ennek részleteit magyarul megvitatni. Szóval odamanetem, h bocsi ti itt látogatóban vagy mi. 10 mondatnyi beszélgetés után azt mondja a lány: te nem a Judit vagy? persze rövid úton kiderült, hogy tallinni pajtásaimmal járnak együtt az Art Academyre, és onnan. Mondták az észtek, hogy ez olyan hely, hogy mindenki ismer mindenkit, de legalábbis van egy közös ismerősük, ami persze fokozottan igaz a nközi diákokra, de azért mókás volt.
