Monday, May 28, 2007
random daily trash
mindenki panaszkodik, hogy meleg van. Ez 25-27 fokot jelent, bár tényleg valamelyest párás, de nekem a melegről az jut eszembe, amikor tavaly a kollégiumban rohadtam június végén, és a szigorlatomra próbáltam tanulni, és szakadt rólam a víz, és mindenki kómásan mászkált, és még a hidegzuhany is teljesen felesleges volt, mert 5 perc múlva megint ugyananúgy izzadtál. ehhez képest itt kimentem hosszúnadrágban, és picit meleg volt, talán egy két izzadtságcsepp is megjelent a homlokomon. állítólag holnap jön a 30+.Tegnap pedig koncert a Kellele ei meeldiks Johnny Depp?-ben (Ki ne szeretné johnny deppet?), hol a ZEF nevű francia zenekar játszott*. A JohnnyDepp Tartu éjszakai életének új szeletkéje, 1 hónapja nyílt, 3 hete olvastam egy interjút a Baltic Timesben a tulajdonsokkal, és az alapján kissé másra számítottam.
a cikk írója így indít: "the club is a welcome oasis of post-post-modernity in a city that is in some ways frozen in the 19th century". Eh? Ez volna a posztposztmodernitás? Belépsz, és a hely olyan, mint az akármelyik futurisztikus/kissé pszichedelikus imidzset építő ráday utcai lounge (nem lándzs, lo-un-ge, ahogy írjuk, szigorúan).
aztán azt mondja az egyik alapító-tulaj: “We are the most alternative nightclub that you can find in Tartu.” hát ez ellentmondásos, mert a koncertek valóban nem mainstream dolgok, de a közönség elég vegyes [a helyről meg fentebb szóltam, nekem nem az alternativitás jutott róla eszembe. Még hangulatosnak se hangulatos, pedig azt az észtek tudnak csinálni]. Amikor a koncert előtt egy órával megérkezünk, inkább olyan, mintha eltévesztettük volna az ajtót, és a klubi atlantisba kerültünk volna: szokásos magassarkú rövidszoknya, platinaszőke haj stb., s később előkerülnek a bölcsészek is, de a koncerten továbbra is a megtévedtség érzetét erősítette, amikor két tenyérnyi ruhában táncoló lányka úgy rázta a seggét az elő sorban, minta egy Beyonce klip forgatásán lennének. persze valszeg inkább fogni kéne a skatulyáim és beledobni őket a szemetesbe.
És a helyről még annyit, hogy “We chose Heineken because A. Le Coq is everywhere in Tartu. And besides, Heinken is a good beer” - na, azt még megbocsátom, hogy a helyet nem igazán sikerült összerakni, de ezt képtelen vagyok. NEM. a heineken NEM jó sör. a Heineken rossz sör. Úgy gondoltam, hátha tévedtem a legutóbbi igenrégvolt alkalommal, amikor ezt az életigazságot megfogalmaztam magamban, de 550 forintnyi kevesebb koronával a zsebemben ralizálnom kellett, hogy van, amiben nem téved az ember. Baszki, tudom a Borsodi nem annyira trendi, mint a heineken, nincs rajta vörös csillag se meg semmi, de a borsodit meg lehet inni magában is, nem kell hozzá kaja, h elnyomja az izét!!
Nos, most, hogy részletesen elemzetem a helyet, ahova a kedves olvasók meglehetősen nagy valószínűséggel soha nem fognak menni, néhány szó a koncertről. Sajnos ehelyütt kevesebb kommentárt tudok a dolgokhoz fűzni, mint pl. az Euróvízió esetén, hiszen a non-popzene kívül esik a szakterületemen. A felállás: hegedűs (aki Szépe titkos ikertestvére, amit még az is alátámaszt, hogy félig magyar), fuvolás, 2 tangóharmonikás (ugye a harmonikáról nem arra asszociál az ember, hogy "ezt a koncertet nagyon élvezni fogom!", teljesen imádtam), gitáros (néha reneszánsz basszusfurulyán meg mindenféle furcsa dolgokon is), és basszusgitáros (egy matróz, trikóban, egy hiányzó foggal). Gyöngyi, kinek sokkal inkább szakterülete a non-popzene, azt mondta, hogy kábé reneszánsz dalokat játszanak teljesen áthangszerelve. Bárhogy is, instrumentális zene (amit nagyjából kivételes esetekben vagyok csak képes hallgatni) harmonikával, és mégis két órán keresztül örömködve álltam a közönség soraiban. [hallgass a Myspacen]
A mai napról inkább ne szóljunk. Kellemetlen semmittevés. Próbáltam kitalálni, milyen diskurzust elemzzek (15 oldalas papír, igen). Nem ment. A megszorítások/reformok kommunikálása? A megszorítások/reformok nem kommunikálása? Öszöd és utóélete? Már nagyon rossz, mert ha valaki kiejti a száján azt, hogy "theoretical framework" a világvégén túlra tudnék rohanni, framework, főleg theoretical, nem az én műfajom, elkezdek írni, azt majdcsak lesz 15 oldal a végére (bármiből csinálok 15 oldalt a végére, eheh).
*[miniszappan: előtte beültünk sörözni, ahol is félig szerelmes lettem egy grúz srácba. A csodálatosan okos fiúkkal persze az a baj, hogy teljes meg vagyok tőlük ijedve. És inkább próbálok semmi nem mondani, mert hisz az számukra úgysem lenne releváns, és a mosolyogva bólogatás taktikáját szoktam alkalmazni (a csodálatosan okos lányokkal is ez van). Ha még tetszik is az illető, az halvaszületett dolog, mert ugye mit akarna egy olyan lánytól, akivel nem lehet miről beszélgetni??? haha, nem is miniszappan lett, hanem napi frusztráció! Igazi miniszappan: a finn visszahívta E-t, és közölte, hogy beszélnie kell vele. Úgyhogy most mindenki haldoklik a kíváncsiságtól, hogy mi a mondanivalója, azok után, hogy "ugye hazatalálsz egyedül is?". Amilyenek ezek a szappanoperák, úgysem derül ki holnap.]
