Wednesday, May 23, 2007
inkoherens szöveghalmaz, velos konkluzioval
teljesen logikus modon most epp haza akarok menni. helyesebben szolva otthon lenni. nem akarok itt a ktarba, es foleg nem akarok a szombamba. mindenki meg tanul vagy randizik (na ez is egy mokas dolog, elokerult a finn srac, akivel ella az elso bulin osszekavart [tegyuk hozza, h az ilyesmi reszerol korantsem nevezheto gyakorlatnak], es aztan pocsfej volt, mert eltunt 3 honapra [amennyire ebben a varosban el lehet tunni], aztan elmagyarazta, h epp szakitofelben volt vmi lannyal, es hat ki kellett hevernie, es o vilageleteben a hosszutavu kapcsolatok [stbstb]. az ella meg elhatarozta, h megmondja neki, h ez igy nem, mert most masfel honapra megis mit, de az ellenallas tegnap megtort nemi mezesmazossag kereteben, s most mar
jaras van hivatalosan. en meg teljes mellszelesseggel tamogatom, akarmelyik velemenyen van eppen, h csak ugy mokazasbol nem csinaljuk, vagy lehet mokazni. Susannak meg szinten valami nagyon bonyolult kapcsolata van az eszt sraccal, akinek vagy 3 hetig nem valaszolt az smsere [igaz, kozben otthon volt meg minden], de aztan megint beindultak a dolgok, es a srac felhivta ma, de S olyannyira sokkos allapotba kerult ettol, h nem vette fel a telefont. hat eppen tole erettebb viselkedest vartam volna [mert per definitionem aki fogamzasgatlot szed, az nagylany es eretten viselkedik]. kurva tavasz)
