Wednesday, April 18, 2007
mai kedvenc
Anti - egyik kedvenc rajkosom, aki szobatársam volt kétnapos rajkos pályafutásom során - nagyon szívemből beszél legutóbbi bejegyzésében (bár jóval fennköltebb, barokkosabb stílusban és összefüggőbb szövegszerkezetben, mint ahogy én szeretek/szoktam beszélni: D).Először is utálom, mert én is akartam Tőserdőre* menni :D (vagy mint utóbb kiderült, a posztkolon hétvégére méginkább), és én is meg vagyok ijedve, mint a szemét, hogy mi lesz otthon. Bár valószínűleg semmi megrázó, sejtésem szerint nagyjából 1 hét alatt vissza bírok állni a régi életemre, mindenki, aki járt otthon váltig állítja, hogy nem furcsa. És hogy a pozitív részei úgyis elnyomják a negatív érzéseket:
"Hogy tudnék élni úgy, mint sokan mások, egy világban, ahol mindenfelé "friend"-ek, bud-ok és dude-ok, de nincs egy igaz barát, nincs magyar nyelv, és nincs senki, akivel egy nyelvet beszélnénk az anyanyelv jelentette szókincsen és grammatikai kereten túl."
* ami ráadásul legalább annyira tovatűnt gyermekkorom fless, mint a Patyolat meg a Kossuth ábécé
