Monday, April 9, 2007
hétvége
a hétvége általános célja az volt, hogy előrébb jussak a tanulmányaimmal, mert most már egyre gyakrabban fognak a határidők fenyegetni. Nos, sikerült egy word dokumentumba beleírni az esszém címét és első 5 sorát (vállveregetés ováció!!). De ez is megvielt annyira lelkileg, hogy esténként muszáj volt menekülnöm a kollégiumból.Szombaton újfent a helyi alternatívabb szcéna feltérképezése volt a cél, Agent M-et nézni mentunk, a tartui rock klubba, ami olyan, mint egy rock klub bárhol máshol a világon, pincébe van, fekete ruhás emberek mászkálnak körbe, a főzenekarra olyan tömet lesz, hogy nemigen tudsz megmozdulni se, nemhogy táncikálni. Volt 2 előzenekar is, amik különösen tanulságoksak voltak. Az első banda főképp vizuális élményt nyújtott, másmilyet nemigen, mert áááá borzasztó volt. Az emo srácok fekete-szőke hajjal, csinosan kiszedett szemöldökkel (utálom az olyan fiúkat, akiknek jobban áll a hajuk, mint az enyém, és most már az olyanokat is, akiknek szebb a szemöldökük), fekér zakó, sok smink (amidala-stlye, csak fekete-fehér), szigorú arkifejezés és semmi beleélés. A koncert fénypontja az volt, amikor az egyik szám után az énekescsajszi megköszönve a tapsot a lézengő 10-15 fős közönségnek szólja, h 'Aitäh (köszi)', amire feltételes reflexként susan és karin visszakiabálja, hogy 'palun (szivesen)'.
Aztán sokat javult a helyzet a Malenával, aminek tagjai szintén a 16-18 éves korosztályt képviselték, de istennek hála dalamosabb hangzásvilággal, és végre azzal a "leboncsuk a házat" lendülettel, amit olyigen kedvelek. Már eddig a pontig is erősen 17 éves koromat flesseltem - amikor a szegedi rokklubba, később meg a vörös yukba jártunk legfőképp Smafu koncertekre, amikor az együttes névről ismeri az összes rajongót, 800ft-ért lehet venni házilag gyártott cd-t, és különbenis felváltva vagy szerelems a két frontemberbe - szóval ez az érzés csak erősödött, amikor Susannal megbeszéltük, hogy övé a baloldali gitáros, enyém meg a jobboldali.
Aztán Agent M, akik meglehetősen sztárok észtországban, a rádió kétóránként lejátssza a Queen of the Worldöt. Mint érzékeljük, nem túl bonyolult zene, pont olyan szombat estére való táncikálós (ami nem jött össze, mert vigyázzállásban sorakoztunk, mint a heringek, másfelől pedig nem bírtam alkoholt inni, amitől először megijedtem kicsit, de szerencsére vasárnapra megjavult), és a csajszi olyan nagyon nem tud énekelni (persze punkkoncertre járós életszakaszomban ehhez edződtem valamelyest), inkább arra játszanak, hogy jól néz ki (ez is az image része, h azokban/olyan stílusu ruhákban lépnek fel, mint a Queen of the World klipben). De inkább belinkelem a kedvenceim tőlük, ami a Shokolaad és a Kus on mu kodu? (hol a házam/hazám)
Tegnap délután már erősen kezdtem megőrülni a statsztikai hivatalok honlapjától meg a szobámtól, uh estére muszáj volt vmit tenni. Meghívódtam Ella lakótársa, Zsenya ukrán húsvéti vacsorájára. Zsenya 2 hónapig hús-, tejtermék-, alkohol- és tojásmentes diétán volt, ami épp tegnap ért véget, szóval összedobott egy tipikus ukrán húsvéti vacsorát, valamiféle hideg zöldségleves, krumplival töltött tészta (tortellini-derelye vonal), végére csoki, tea, és persze mézes-chilis vodka nagyjából 3 percenként, mondvacsiált indokokkal: ) (persze evés előtt muszáj, aztán "jaj de szomorúnak tűnsz, caroline", jön a második kör, aztán a "már legalább 5 perce nem ittunk vodkát" stb). szóval egy tisztességes vendégség volt, ami aránylag helyrerakta tanulába megfáradt önmagam: ).
