Tuesday, March 13, 2007
how r u?
az USAiak ill a valaha ott élt non-USAiak számára a köszönés akutsába valami oknál fogva benne foglaltatik a fent nevezett kérdés is, ami Ókontitnensiek eleinte a "mizu?" kérdésnek feltetetik meg, és elkezdenék mondani, hogy hát voltam órán, megyek a könyvtárba, este találkozunk-e a kocsmában. Pedig azt kell mondani, h "fine, and you? [mosoly]", amire ő is azt mondja, h fine, és továbbmentek.Amúgy misszióm erre a félévre félretenni az előítéleteim [=minden amerikai egy idióta, aki azt gondolja, hogy az észak-amerikai kontinensen kívül az emberek nem tudják mi az az autó, vagy az internet, és jurtában laknak] és kicsit többet megtudni az USAiakról, ezek a mieink nem tűnnek szarfejnek amúgy se. Niko észtet tanul valahol a Mid-Westen, és golyó alakú, valamint szívesen megvilágjtja a tudatlanok elméjét a különféle szleng kifejezésekről [nem, nem kuki-punci, hanem a mizu, kúl vonalon]. Beth biztpolt tanul Washington D.C.-be, és tipikusan amerikai idegesítő akcentusa van, amit alig értesz, ilyen nyávogós, az "mmmmmjjjjee" kötőszót gyakorta használva, de ha túlteszed magad ezen a zsigeri ellenérzésen, ő is jófej. Anna szocmunkát tanul, és eléggé úgy érzem, hogy ő az átlag amerikai lányka, beraknám statisztának a háttérben mászkálni bármelyik tinivígjátékba. Aztán Drury (ez név.) Florida környékéről, a srác egy darab mosoly, és úgy köszön, hogy písz. És van még Christina, Elláék lakótársa, aki lelkesen válaszolja meg az angol nyelvvel kapcsolatban felmerült kérdéseinket, viszont a múltkor Gyalog-galopp nézés közben másfél percenként felkiáltott, hogy "ez nagyon jó rész lesz, figyeljetek!" "jaj, ez most az a rész amikor? nem, mégse, az később van", és akkor nem szerettem.
