hatszoval. epp szunet van esztora koyben. itt az estonian business schoolban. azt nem allitanam, h sunshine happiness.
sunshine az foleg nem, minekutan tenyleg 9-kor kel a nap, es tenyleg fel4-kor nyugszik.
Happiness se, egy szepnagy hazaakarokmenni trippel kezdõdött az egesz, miutan kiderult, h azon a szallason, ahol en vagyok, mindossze egy masik csaj van rajtam kivul, a tobbiek a varosban laknak (7en egy helyen, foleg azok akik mennek tovabb tartuba, akik maradnak tallinba, azok mindenfele). Szal ennek nem orultem, raadasul a masik csoportba oszottak minden tartuba menot, uh nem is talakozom ezekkel az emberekkel. aztan elkezdtem mantrazni, h jo lesz, amitol jo nem lett, de legalabb mar hayamenni nem akarok, es elhataroztam, h kezembe veszem a dolgok iranyitasat, es nekiallok eroteljesen szocialiyalodni valamikepp matol fogva.
a sokkhatast amugy intenziv tevezessel kezelem, viasat3-at nezek, minden feliratozva van, uh meg az angolom (meg az esztem: ))) is fejlodik egy kalap alatt, arrol nem is beszelve, h a "szombat este otthon" flessbekk mennyire megnyugtat (foleg a C.S.I. -helyszinelok, de a "lesz ez meg igy se" is kituno volt)
nem allitanam persze, h az erasmus leginkabb egy futohomokcsapdara emlekeztet, csak igy az elejen: DD amugy is nezzetek robotchickent
Labels: lelki szemet, video