Tuesday, January 16, 2007
eszt vs. magyar
a multkor tettem azt a kisse eros kijelentest, h ez a ket nyelv kicsit sem rokon. de, egy kicsit. Eloszor is, valszeg a finneken kivul en vagyok az egyetlen, akinek nincs esztul akkora akcentusa, mint a haz, nem hagyok ki betuket a szavak olvasasa kozben, es javareszt folyamatosan is vagyok kepes mondani a dolgokat. Az õ kivetelevel minden hangot tudok mondani, bar az ä-val kicsit bajlodom, mert allitasuk szerint ugyan egy hang, de en biztos vagyok benne, h neha á-nak mondja, neha e-nek, neha meg a ketto kozt.
Masodszor is az esetek. Bar magyarul ezt emlekeim szerint egesz egyszeruen ragozasnak tanitjak, de meg jo is, mert halal ijeszto, amikor azt mondjak, h van 14 eset (magyarban 18, plusz 9 nem valodi eset), es akkor tanuljad meg. pedig ennel sokkal egyszerubb a dolog, csak oda kell dobni a szo vegere, h -val -vel es kesz. Az esztben mondjuk annyival rosszabb a helyzet, h a ragot a genitive alakra rakja, es sajnos nem eleg a fn. alanyesetet megtanulni, mert nem lehet belole valamilyen logika menten genitivet kepezni, hanem azt is kulon meg kell tanulni, csakugy mint a partitivot. Ez a partitiv meg kulon fura nekem, mert ugyan reszes eset a neve, pedig a gyakorlatban targyeset.
na szoval az alaplogika hasonlit, de az olyan reszletek kergetnek oruletbe, hogy szamok utan nem a tobbesszamu alakot kell hasznalni, hanem az egyesszamu partitivot (2 macsakat. vagy 2 macskanak). meg az olyan "apro" reszletek, mint a semmire nem hasonlito, megjegyezhetetlen szavak.
Labels: nyelvesz
